Home » Blog » Vigyázó szemünk magunkra vessük!
Untitled-1

Vigyázó szemünk magunkra vessük!

Egy hónapja még álmodni sem mertünk volna arról, hogy ilyen forró lesz a politikai hangulat. Néztük (már aki) a magyar híradók elkeserítő színvonalát, miközben Bugár Béla teljes nyugalomban foglalta le a Maldív kirándulást. Aztán kétszer is eldördült egy fegyver, a hétköznapok pedig sokkal izgalmasabbak lettek! Főleg néhány politikusé.

Az oknyomozó újságíró (és kedvese) halála ugyanis félelmetes dolgokat hozott a felszínre, no nem mintha eddig nem sejtettük volna, hogy Szlovákiában a szervezett bűnözés nagyonis létezik. Elég csak megnézni a bíróságainkat vagy a rendőrséget, és itt most nem azokat a hétköznapi alkalmazottakat szeretném bántani, akik valóban lelkiismerettel végzik a dolgukat, hanem azokat, akik bizony vastagon kavarnak. Megemlíthetném még a minisztériumi pénzosztásokat, a “véletlenül” jó helyen vásárolt telkeket, ingatlanokat és még sorolhatnám. Oké, nem vagyok naív, sajnos manapság mindenhol ez a politika természete: érdeket képvisel, pénzt oszt és hálózatot épít, mely életben tartja a rendszert.

De az arányok ugyancsak nem mellékesek!

Szóval, mi is a helyzet? Nos, itt vannak nekünk a helyi kiskirályok, a pofátlan lenyúlások, az arrogáns szemünkbe röhögés. Bónuszban pedig két kivégzés. Emiatt pedig emberek tíz(vagy száz)ezreinél szakadt el a cérna. Nem titok, hogy a tüntetéseken én is részt vettem, pedig lássuk be, felmerül néhány jogos kérdés: Kik jöhetnek ezután? Vannak még hiteles arcok a szlovák politikában? Vannak ilyenek a szlovákiai magyar politikában? Milyen valós változást remélhetünk? Jön egy más színű sáskahad? Mennyire lenne elvszerű majd egy Sulík, Matovič, Kollár, Hlina, Menyhárt (és szinte biztos, hogy Bugár) féle széles összefogás, ahol a hatalom érdekében mindenki félrenéz, köp egyet, majd kezet fog a másikkal?

Na és hol vagyunk mi, szlovákiai magyarok ebben a történetben? Sőt, számomra még fontosabb: hol van Komárom?

89-ben is nagy volt az összefogás, aztán elég volt pár év a féktelen nacionalizmus fellángolásáig. Most talán már váltani tudunk a migránsokra és Sorosra, hiszen ez a politika természete: kell az ellenségkép, mely összetart egy bizonyos tábort. Mi magyarok is nagyobb számban mentünk szavazni, mikor bántva éreztük magunkat. Lássuk be, a nyugodt légkör az asszimiláció és az apátia igazi táptalaja. Így megy ez! Kell egy kis izgalom ahhoz, hogy olykor észbe kapjunk, és megtapasztaljuk, hogy a kellemes közéletért ugyanúgy tenni kell, mint mondjuk a párkapcsolatokért. Nincs lazulás, nincs apátia, mert azonnal valami baj történik.

Térjünk vissza az országos tüntetésekhez! Az egyik pozitív élmény Bezák püspök felszólalása volt, aki kitért arra, hogy Malina Hedviget is meghurcolták. Ugye-ugye, ha a szlovák értelmiség már akkor helyre teszi azt a Kaliňákot, aki minden bizonyíték nélkül bűnösnek kiáltotta ki a meghurcolt egyetemistát, talán máshogy alakulnak a dolgok. A cinkos némaság viszont sokakat utolért! Ez már csak így megy, a karmát még az önmagukat mindenhatónak gondoló csúcspolitikusok sem tudják irányítani.

No, de nézzünk magunkra! Híd vagy MKP? A Híd azon remeg, mi legyen a kormánnyal? A párt értelmesebb ideológusai rögtön mennének, hagynák veszni, de a vidéki párttagok maradnának. Konkrétan leszarják Kaliňákot, csupán azt szeretnék tudni, mit intézhet nekik a párt Pozsonyban? Nem oldanak ideológiai kérdéseket, nekik a Híd csak a kormányban ér valamit, hiszen kollégáik hitelességéről, a gerincük hajlékonyságáról ők is tudnának mesélni. Emlékezzünk csak vissza, hogy nem is oly rég még egy Smer nélküli kormányban hittek, azóta pedig sokat változott a világ. Charakter rozhoduje! Ugyanakkor valahol érthető, hiszen a Híd valós helyi bázisok nélkül ezekre az érdekekre épül. Ha viszont kicsúszik alóluk a kormányzás talaja, az illetékesek telefonhívásai rögtön a tizedére csökkennek.

Ezért sem fog szerintem a kormány megbukni.

A vicc az, hogy valójában az MKP-nak sem érdeke a kormány bukása, de természetesen ezt alaposan elhallgatják. A mostani skizofrén helyzetben, mikor beindult Szlovákiában a Sorosozás, azt sem tudják, köpjenek vagy nyeljenek? Védelmező Viktor teljes mellszélességgel (és pártpropaganda-gépezettel) kiáll amellett a Fico mellett, akit mi utálunk (az MKP-sok Nyitra megyében ezért még koalíciót sem mertek vállalni velük), Menyhárték ugyanakkor még messze nem készek egy esetleges előrehozott választásra. Az elnök úr egy értelmes arcnak tűnik, Bugárral ellentétben viszont az a gondja, hogy a párt túl sok taggal rendelkezik. A legtöbb ugyan passzív, de ha jelölteket kell állítani, akkor persze mindenbe bele akar pofázni.

Azt se felejtsük el, hogy az MKP remegő ajkakkal figyeli a magyarországi választást, hiszen ha Viktor nem nyer, akkor keményen mennek a lecsóba. Erre persze most még elég kicsi az esély, de már odaát is döcögni kezd a gépezet. Az MKP egyetlen reménye viszont a budapesti pénzek osztogatása és néhány megyei képviselő. Önkormányzati szinten az MKP-s politikusok nem igen pattognak, mert rögtön átkerülnek a sikertelen pályázók sorába, esetleg a hidas “barátoktól” kapnak a nyakukba néhány ellenőrzést. Sajnos, így megy ez!

Márpedig Komáromba kellene a pozsonyi és budapesti támogatás is, mert igencsak sokat kéne még behozni. Úgy gondolom, adósak nekünk néhány évtizeddel. Na de akkor most merre induljunk tovább?

Számomra ami még a mostani történet aggasztó tanulsága, az a szlovákiai magyar sajtó siralmas állapota. Hol van olyan, hogy szlovmagy oknyomozó újságírás? Létezhet anélkül egészséges közösség? Melyik szerkesztőség van olyan helyzetben, hogy a kiszolgáltatottság érzése nélkül teret ad a véleményeknek és feltárásoknak? Persze, vannak olyanok akik full igénytelenül nyomják, meg vannak jobban csomagoltak is. Nálunk is gyakran előfordul, hogy egyesek képtelenek különbséget tenni hír és vélemény között, tendenciózus írásokkal a sejtetés mögé bújnak, majd a nevüket is elfelejtik a cikk végére odaírni. Jól látható érdekek szócsövei, közben igazmondó szerepben próbálnak tetszelegni. Nos, az ilyen egyéneket elég méltatlan dolog a Kuciak féle újságírókhoz hasonlítani.

Fontos kérdés még, hogy miért telepszik rá a Híd meg az MKP ugyanúgy a pénzosztásokra, hogy aztán gatyamadzagon rángassa az újságírókat? Oké, a módszer egyre kifinomultabb, mert már nem lehet úgy, mint régen, de az összefonódások teljesen egyértelműek. Akadnak újságírók, akik elmentek egy kicsit dolgozni a Hídnak, majd visszavedlettek független szakmabelinek. Az MKP pedig már meg is magyarázza, miért kell pártvonalon oldani a média építését. Szép kilátások!

Konklúzió: a közeljővő politikájához nem fűzök nagy reményeket, de ezt a mostani rezsimet talán el kell söpörni. Nem azért, mert patyolat emberek jöhetnek helyettük, hanem hogy a politikusok érezzék, nem lehet minden határt átlépni és ilyen pofátlan rendszereket kiépíteni. Lehet, hogy birkák vagyunk, de azért időnként betelik a pohár. Nem fog megártani, ha a kiskirályok megérzik a bőrükön, hogy a választóikért is kell tenni valamit. Mert az eredmények számítanak, a többi csak duma.