Home » Blog » Több Oszibára lenne szükség!
osk-s

Több Oszibára lenne szükség!

Most, hogy a megyei választások után talán már mindenki lehiggadt, eszembe jutott néhány gondolat. Félre ne értsetek: nem azt szeretném elemezni, hogy az MKP-sok megint elhiszik magukról, mekkora királyok, miközben a szőnyeg alatt meg hatalmas a bűz és nem látni embert, aki merné vállalni a takarítást. Arról sem szeretnék bővebben értekezni, hogy a hidasok talán már sosem értik meg: helyi valós bázisok (emberek) nélkül összedől a rendszer, ha a párt Bélája esetleg nyugdíjba megy.

Legyen inkább a téma az, ami hozzám sokkal közelebb áll: a foci! A választások legjobban sikerült kampányrendezvénye ugyanis a DAC-Slovan mérkőzés lett. Oszi bá legénysége még a győzelmet is hozta, így az eseményből (Gazdag Jóska barátom után szabadon) igazi „szelfi-derbi” kerekedett. A helyzet szinte szánalmassá fajult, mindenkiből hirtelen DAC drukker lett, a lájkokért cserébe politikusok tömegei próbáltak felkapaszkodni a siker szekerére. Félreértés ne essék, én örülök, ha a foci összehozza az embereket, de amennyiben ezt kampányolásra (avagy a hiányosságaik foltozására) használják, az rettenetesen zavar. Ennél már talán csak az szánalmasabb, amikor egy jelölt a mosolygós kisfiát, cicáját és a kutyáját veti be a választási lájkokért folytatott “harcban”. Merthogy volt ilyen is, a stadionok lelátóján azonban erre csak azt kiabálnák: ennyit tudsz!

No, de térjünk vissza Oszi bátyánkhoz, aki rámutatott néhány érdekes jelenségre. A szlovákiai magyaroknak nem közhely-generátor megélhetési politikusokra van szükségük, akik jól elvannak vagy a budapesti, vagy a pozsonyi emlőn, hanem erős gazdasági szereplőkre. Olyanokra, akik stabil hátteret adnak a közösségnek és közben ütőképesek: ha kell, felrántanak egy stadiont, véleményük meghatározó, és ha az egész aréna énekli a magyar himnuszt vagy az Ismerős Arcok ikonikus dalát, a szlovák politikusok és az újságírók sem nagyon mernek beszólni. Egy szót sem. S miközben az első liga látogatottsága gyatra, addig DAC meccsre már néha csak horrorisztikus körülmények közt lehet jegyet szerezni. Oké, a választások után valószínűleg könnyebb lesz, de már így is több, mint ezer belépőt értékesítenek például Magyarországon.

Oszibá tehát megcsinálta: aki “számít”, ott ül mellette a tribünön. Ilyenkor persze eszembe jut, hogy aki Világit pár éve teljes gőzzel „gazdaságilobbizta”, az antikrisztushoz vagy éppen a Most-Híd keresztapjához hasonlította, most ott csápol a teljes sleppel. Elmondhatjuk, hogy az ilyen emberek következetessége igazán bámulatos, de azt is, hogy már olyannyira hozzászoktunk, hogy csak mosolygunk rajta.

Konklúzió: több Világira volna szükség, ugyanis ez jelentheti azt a hátteret, mellyel a szlovákiai magyarok sikereit megalapozhatnánk. Oké, elismerem, valószínűleg egy kőgazdag ember sem teljesen szent, nem is szeretnék neki szobrot állítani, de erős gazdasági szereplők nélkül senkik vagyunk, aminek végül az egyszerű csallóközi (vagy ha úgy tetszik, kukkóniai) ember issza meg a levét.

A fociról még annyit, hogy a Fradi stadionba három és fél év után visszatérő Tábor is jól mutatja, mekkora ereje lehet a sportnak, akár a politikában. Velük együtt én is újra kilátogattam a Debrecen elleni meccsre, a B1-ben pedig 90 percen keresztül mindenem libabőrös volt. A 3 és fél év után visszatérő Tábor viszont egy jó jelzés, hogy a következetes kiállással akár még a politikusok is hátrálni kényszerülnek.

(foto: hetrik.sk)