Home » Blog » Testületi beszámoló
DSC_0482

Testületi beszámoló

A mai testületi ülésen valószínűleg döntünk a városfejlesztési terv sorsáról, benne a Holt-Vágon át vezető elkerülőútról. Ismét sok vendég érkezett, mindkét tábor képviselői végignézik majd a tárgyalást. A teremben tapintani lehet a feszültséget.  23 képviselővel kezdünk.

Szokás szerint a programmódosítási kérelmek hangzanak el, majd azokról szavazunk. Az interpellációk előre kerültek, annak ellenére, hogy az egybegyűlt vendégek azért vannak itt, hogy minél hamarabb megtárgyaljuk a területrendezési terv kérdését. Rossz hír ez számukra, hiszen ez legalább egy óra lesz. Ennyivel kell többet várniuk. Szerencsére csak nyolcan jelentkeztek be, de ez is eltarthat egy ideig.

Az interpellációkban általában különböző kérdéseket tesznek fel a városvezetés felé. A legérdekesebb ilyen kérdés Horváth Attilától hangzott el, aki afelől érdeklődött, igaz-e, hogy a polgármester és az egyik alpolgármester között megromlott a viszony? Erre a polgármester határozottan azt válaszolta, gondolkodik azon, hogy a jövőben csak egy alpolgármesterrel folytatná, valamint javaslatot fog tenni a képviselő testület létszámának csökkentésére is.

Az interpellációk után Fekete Tamás hivatalvezető jön a beszámolójával a határozatok teljesítéséről.

Egy óra késéssel ugyan, de eljutottunk a nap témájához, vagyis a Komárom város területrendezési tervéhez.  De előtte még a petíciók átvizsgálásáról számol be a hivatalvezető. Nem fogom hosszasan ragozni, mi minden hangzott el, mert a felszólalások többségében csak ismételjük önmagunkat. Olyan dolgokról beszélnek a képviselők, amiket már százszor megrágtunk. Ha esetleg valami új infó lesz, azt viszont majd leírom.

Természetesen én is felszólaltam, íme a szövegem:

“Tegnapelőtt írtam egy cikket. Abban a tudatban, hogy valószínűleg ízekre szednek majd az interneten, de mégis úgy döntöttem, őszintén elmondom, mi az, ami bennem zajlik, milyen információkat vettem alapul és végül milyen döntésre jutottam. Nem volt egyszerű, de bevállaltam.

Azóta közel 4000 ember olvasta el, és az elsöprő többség a legnagyobb döbbenetemre támogat abban, amit leírtam. Szinte alig vannak olyan megjegyzések, melyek nem értenének velem egyet, és a 4000, az bizony komoly szám. Tudjuk, hogy ennél sokkal kisebb horderejű témákban is olykor feltörlik velem a padlót, de most ez nem történt meg. Szóval nem igaz, hogy a többség az ügy ellen van. Inkább azt mondanám, hogy a város és a lakói eléggé megosztottak ebben a témában. Pont itt jövünk mi képbe, hiszen minket azzal bíztak meg, hogy még az ilyen helyzetekben is helyettük döntsünk. Ezért ülünk itt.

Amit eddig észrevettem, a Holt-Vágot védők inkább érzelmi alapon érvelnek, én viszont már saját tapasztalatból tudom, hogy az érzések, indulatok nem mindig jó tanácsadók. Éppen ezért racionális döntést hoztam, tiszteletben tartva azokat, akik máshogy látják, érzik ezt az egész történetet. Úgy gondolom, néha elég bátornak kell lennünk ahhoz, hogy valami jobbat teremtsünk, ez pedig gyakran jár áldozatokkal, amióta világ a világ.

Úgy gondolom, hogy városunk hanyatlásának a túlzott óvatosság, a rosszhiszeműség, a mindenért való aggódás és az ötletek előzetes elítélése is hozzájárul. Mondjuk ki, a múltban nagyon ritkán volt elég merszünk olyan döntéseket hozni, melyek ugyan nem népszerűek, de a jövőben hasznosak lettek volna számunkra, hiszen senki sem akart a népharag célpontja lenni, ami hellyel-közzel érthető is. Én viszont azért lettem képviselő, hogy bátran merjek változtatni bizonyos régi berögződéseken. Már csak azért is, mert a saját életem is akkor fordult jobbra, amikor végre hallgatam önmagamra, a megérzéseimre, persze a véleményeknek is teret adva.

Fontos kimondani, hogy én nem a Holt-Vág ellen, hanem a fejlődés mellett vagyok. Szeretem a természetet, a Holt-Vágot meg különösképpen. Ugyanakkor nem vagyok meggyőződve arról, hogy tönkretesszük az a területet, ahogy azt sokan mondják. S ha már többen is a felszólalók közül példákat hoztak fel a nagyvilágból, el kell mondanom, hogy én és a családom előszeretettel nyaral Crikvenicán, Horvátországban. Annyit kell tudni erről a gyönyörű kisvárosról, hogy teljes hosszában átszeli egy felüljáró, mely csak annyira rondít bele a környezetbe, hogy minden este előszeretettel fotóztam. Ezzel azt akarom mondani, hogy az egyes helyzetekből én mindig próbálom felfedezni a lehetőségeket, és ez most különösen egy olyan szituáció, ahol előre kell menekülnünk, hiszen valamiért cserébe oda kell adnunk valamit.

Érdekes, most annyira féltjük a Holt-Vágot, hogy 12 év után újabb évekre lestoppolnánk a fejlődési lehetőségeket, de szerintem sokkal inkább a város lett tönkretéve, éppen azzal, hogy nem voltunk elég bátrak. Lakosok ezrei menekültek el innen. Gyerekeink, testvéreink, rokonaink, barátaink váltak gazdasági és megélhetési migránssá szerte a világban és mi megint arról beszélünk, hogy inkább a Holt-Vág, mint az ipar.

Én elnézést kérek mindenkitől, akinek nem fog tetszteni a döntésem, de nekem is van egy fiam. Most hároméves. Minden erőmmel arra törekszem, hogy nem csak ő, de a vele egyidősek is ne csak félévente látogassanak haza, és ne csak ekkor nézzék meg a Holtvágat, hanem maradjanak itt, építsék, fejlesszék velünk együtt a várost. Ne a skypon vagy emailben tartsuk a kapcsolatot. Szeretném azt is, hogy az unokákim is ismerjék a nagyszüleik nyelvét, és legyenek komáromi polgárok, mert bizony vannak olyan ismerőseim, akiknél már nem ez a helyzet. Elmentek és sosem jönnek vissza. És nem érdekli őket még a Holt-Vág sem.

Ez az egész nekem sokkal fontosabb. Mindennél. Folyton arról van szó, hogy őrizzük meg a gyermekeinknek a tavat, de kérdezem én? Melyik gyerekeknek? A város lakossága folyamatosan csökken, és ezt nem a Holt-Vág fogja megváltoztatni. Újból hangsúlyozom: a szóban forgó terület közel sem semmisül meg, csak átalakul. A kettő dolog pedig az én fejemben távol áll egymástól. A Holt-Vágot megőrizzük, kihozzuk belőle a legtöbbet, és megtaláljuk annak a lehetőségét, hogy amennyiben a változás bekövetkezik, abból is profitáljunk.

Nem utolsó sorban pedig teljesíteni szeretném azt az összlakossági kérést, mellyel nem csak az utóbbi időben keresnek, hanem az első képviselői napom óta: munkahelyek, fejlődés, ipar, megélhetés. Bár én a kampányomban nem ígérgettem ilyesmit, meggyőződésem, hogy ez a helyes út. Olyan világot élünk, melyben az emberek elsődleges igénye a megélhetés. Minden más csak ezután kezdődik. Sokan emlegetik, milyen jó volt a válság előtti, mondjuk Nokiás időkben, amikor szinte mindenkinek volt munkája, relative jól is kerestek, a város pedig élt. Most ismét pislákol ennek a lehetőségnek a lángja, és erre kéne nemet mondanom?

A jelenlevők többször is utaltak arra, hogy idén is csak az időt húztuk. Olyan is elhangzott, hogy senki nem akar harcolni, senki nem elég lokálpatrióta. Ehhez képest valójában én javasoltam, hogy halasszuk el a döntést. Egyszer júniusban, egyszer szeptemberben. A testület segitségével nyertünk még majdnem fél évet arra, hogy alaposan megrághassam, megrághassuk és hogy esetleg alternativ megoldást találjunk. Továbbra is azt gondolom, jó döntést hoztam, de még mindig ott tartunk, ahol akkor. Ma este szinte ugyanazok a mondatok hangoztak el, mint korábban.

15-en is felszólaltak előttem, de senki nem tudta megváltoztatni a véleményem abban, hogy itt ma összeszorított fogakkal igent kell mondanom. Ráadásul nagyobb horderejű módosító javaslat sem érkezett, így fontos emlékeztetnem mindenkit arra, bárhogy szavaz, a Holt-Vágon vezető elkerülőút továbbra is játékban marad, ugyanis az a régi tervben is benne van. S ha már benne marad, kerüljenek bele a játékba azok a vállalkozóink is, akik ugyan néha kapnak hideget-meleget, de mégiscsak ők mondhatják el magukról, hogy más polgároknak megélhetést biztosítanak.

Köszönöm, hogy meghallgattak.”

Több órányi vita és eszmecsere után a területrendezési terv koncepciója nagy többséggel (17-en támogatták, négyen ellene voltak, a többiek meg vagy tartózkodtak, vagy nem szavaztak, vagy nem voltak a teremben) átment. Fontos tudni, hogy Stubendek polgármester úr is a terv mellett állt ki. Egyelőre tehát zöld utat kaptak a fejleszteni kívánó vállalkozók és a Holt-Vágon átívelő elkerülőút is. Az ügy véglegesítésére jövő tavasszal kerül sor.

cof

Ennyi volt mára. Jövő héten folytatjuk.