Home » Blog » Rabok legyünk vagy szabadok?
Untitled-1

Rabok legyünk vagy szabadok?

Nemzetünk legnagyobb költője, Petőfi Sándor, már 1848-ban feltette ezt a kérdés, és szerintem a mai napig van aktualitása. Itt van például ez a Kövéres Ákosos gondolatmenet, ahol a két közszereplő a saját stílusában értekezett arról, hogyan is képzelik el egy mai nő életét?

Először is leszögezem, az alap gondolatmenet tőlem sem áll távol, mert bizony az én fejemben is többször megfordult ez a problematika, és a nőkre első sorban én is, mint potenciális, vagy valós anyákra tekintek. Teljesen igaz, hogy szülni csak ők tudnak, és a jövőnk szempontjából talán jobb lenne, ha ezt a genetikailag adott lehetőséget ki is használnák. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy ehhez valójában semmi közünk, a saját életével mindenki azt kezd, amit akar.

Ha valaki bankigazgatónő akar lenni, miközben a gyermekvállalás nem izgatja, nem szólhatunk bele. Szerintem hibás azt sugallni, hogy ettől morálisan és társadalmilag kevesebb lesz azoktól, akik mondjuk egy kispályás focicsapatot is összehoznak, mert az már az én olvasatomban durva diszkrimináció, mások életébe való erőszakos beavatkozás. Értem én, hogy fogy a népesség, kihalófélben a nemzet, de talán azon kéne elgondolkodni, hogy mitől is jönne meg a lányok kedve a szüléshez?

Abban a korban, amikor a házasságok többsége válással ér véget, amikor rengeteg anya neveli saját maga a gyermekét, gyermekeit. Amikor a nők olykor bizonyítottan kevesebbet kapnak ugyanazért az elvégzett munkáért. Amikor a férfiak úgy szállnak virágról virágra, hogy közben az ott hagyott csemetével alig, vagy szinte sehogy nem törődnek, és a bíróságon is azon izzadnak, hogyan fizessenek kevesebb eltartási pénzt? Nehéz ügy ez.

Magyarországon pedig ehhez még hozzájön a kormány egyre inkább pofátlanabb arroganciája. A nők joggal érzik úgy, hogy megint megmondták nekik a frankót. Aztán amikor a magenta színekben tündöklő telekomunikációs cég megvonja Ákostól a támogatást, jön Lázár, aki szemrebbenés nélkül lebegteti az ezért várható szankciókat. Az igaz, hogy a tékom lépése eléggé átlátszó, a tömeg nyomásának engedve inkább alibista módon kiszáll a művész mögül, de a kormány egyik legerősebb embere akkorsem demonstrálhat erőt, hiszen egy magánvállalkozásról van szó, ahol (jelenleg még) el lehet dönteni, kit szponzorálnak, és kit nem.

Pontosan úgy, ahogy a nők esetében is. Ugye, Magyarországon elvileg mindenki szabadnak születik, és eldöntheti, mit kezd az életével. És ha az nem törvénybe ütköző (márpedig a nem szülés nem sért szabályokat) dolog, akkor ezt senkinek nincs joga kikezdeni. Véleményt lehet alkotni erről, de akkor ne csodálkozzunk, hogy a válasz sem marad el. Pont én ne tudnám ezt?

Persze, gyorsan jött a tízmilliós segélyről szóló vízió a három gyermeket vállalóknak, mellé további tíz millió alacsony kamatú hitel. Kérdezem: aki csak egy, vagy két emberkének ad életet, az szarja össze magát? Vagy azok, akik a második szülés után egészségügyi okokból nem vállalhatnak harmadikat? Ők mit szóljanak? Nyilván nincsenek olyan törvények, határozatok, melyek mindenkinek megfelelnek, de itt egy erősen diszkriminatív üggyel állunk szemben, ahol a kormány azt mondja: ha három gyermeket szülsz, tálcán hordozunk, ha meg nem, akkor nyasgem. Talán szerencsésebb lett volna arról beszélni, hogy fogy a magyar, és a kormány a jövőben minden támogatást megad a családalapítónak. Hogy például az egyes gyerekeknek tankönyv vásárlásakor ne dőljön be a családi büdzsé, vagy hogy egy anyának ne kelljen a gyermeknevelés mellé másodállást vállani, csak hogy ne haljanak éhen, és satöbbi. Ebben az esetben az első sorban tapsikoltam volna én is, de nem ez történt. Arról nem beszélve, hogy a 10 milliók majd főleg oda fognak vándorolni, ahol eddig sem volt probléma akár az 5-10 gyermek nemzése. Teccikérteni?

Szóval ez a történet bőven túlmutat Ákos szerencsétlen fogalmazásán, Kövér már-már szokásos arroganciáján, a telekom bohózatba illő lépésén. Itt bizony szépen lassan mindenkinek meg akarják mondani, hogy mit, és hogyan csináljon. Ezzel egyébként semmi gond nincs, de akkor hagyjuk végre a demokráciáról szóló maszlagot, és mondjuk ki, hogy a csordát bizony irányítani kell. A kormány végre álljon elő a farbával, és mondja a pofánkba: szerintük az egyszerű polgárok nem tudnak jó döntést hozni, nem élik megfelelően a saját életüket, ezért irányelveket kell követni, amit ők, a legokosabbak találnak ki. Legyen már mindenkinek világos. Hiszen, ha valaki hetven évesen egyedül marad, és nem lesznek rokonai, gyermekei, akik karácsonykor körbeülik, az szerintük állami ügy. Ha pedig az ilyesmi állami ügy lesz, akkor életbe lép a “rendes” emberek és a “rendetlenek” skatulyázása, ezzel pedig be is köszönt az újkori diktatúra.

Egyébként a nők többsége, már ahogy én látom, szeretne családot, és ez így is van jól. Ugyanakkor legyen ez az ő döntésük, és ha mégis a karriert választják, senki ne keltsen bennük lelkiismeretfurdalást.

FRISS: A kormány felmond a tékomnak. Igazi férfimunka ez, kérem! Ebből is látni, hogy a kormány haverját bántani nem lehet, mert különben irgumburgum. Mint az oviban. Sebaj! Jó téma ez, addig sem beszélnek más (kényes) dolgokról az emberek. Ugyebár. 🙂