NapiGerzson annak akinek az inge

Kevesen lehetnek, akik ne várnák a szombati napot. A szavazóhelyiségek kinyitnak, aki pedig fontosnak tartja, az be is dobhatja saját borítékát az erre kijelölt dobozba. Végre elhalkulnak a pártok, csendben maradnak a katonák, és pár óráig a nép kapja meg a főszerepet. Azoknak is jut jó hír, akik ettől az egésztől már legszívesebben hánynának: fel lehet lélegezni, hiszen egy ideig nem lesznek választások. Talán.

Szidni jó. Ez egészen biztos. Ha nem így lenne, az interneten nem látnék ennyi beszólást sem. Csakhogy látok. Egyre többet. Sőt, olyan érzésem van, mintha egyesek már kimondottan köpőcsészének használnák azokat a felületeket, ahol szabadon terjeszthetik a saját igéjüket.

1995-ben  az akkori LocalFM vezetői úgy döntöttek, hogy a komáromi városi sportcsarnokban csinálnak egy hatalmas bulit. Amikor megtudtam, hogy az eseményt egy héttel a 15. szülinapom előttre tűzték ki, kicsit mérgelődtem, hiszen esélyes volt, hogy nem fognak beengedni.

Egyre többet hallom néhány ismerősömtől, hogy a demokrácia a létező legjobb államforma. Olykor azért hozzáteszik: ennél még nem találtak fel működőképesebbet. Ez pedig nagy kár, hiszen mifelénk a vezetők egyre furcsábban értelmezik a népuralom fogalmát. Mintha az ókori “feltalálók” nem számoltak volna azzal, hogy a jövőben majd lesznek olyanok, akik ezt az eszmét kisajátítják, sőt, a saját alakukra formálják. Merthogy a demokrácia a jóból indul ki, a jót feltételezi, ennek ellenkezőjével pedig kevésbé számol.

Ennek a történetnek több főhöse is van, de a sztori nem csak róluk szól. A mozzanatok elég sokunkban megtalálhatóak, az okokat viszont érdemes lehet vesézni. Merthogy valami nem úgy működik, ahogy kellene. Szinte biztos.