• Untitled-1

    Két nagy kérdés

    Több, mint két éve vagyok Komárom képviselője, és most jött el az ideje annak, hogy először kérdezzem meg tőletek: az eddigi munkám alapján szavaznáto...

  • police_academy_4

    Az légy, aki vagy, érezd jól magad!

    Az alábbiakban nem kritika, nem kukacoskodás, pusztán (saját, reális tapasztalatokból kiinduló) ténymegállapítás szerepel majd, néhány tucat komáromi ...

  • untitled-1

    Amíg nem tapasztalsz, semmit sem tudsz

    Erősnek tűnik a cikk címe? Remek, hiszen annak is szántam. Az embernek ugyanis mindig kell valami nem szokványos ahhoz, hogy feléledjen a figyelme. It...

  • DSC_0482

    Testületi beszámoló

    Elég sok képviselő nincs jelen, 17-en kezdjük el a testületi ülést. Jegyzőkönyv hitelesítőnek Varga Tamást és jómagamat választottuk. Nincs testületi ...

  • cropped-newspaper-568058_960_720

    Aki nem velünk, az ellenünk!

    A körülményeket, fejleményeket tekintve ez lehet a jelszó akkor, amikor az egyes pártocskák olyan helyzetbe kerülnek, hogy nagy részben rajtuk múlik, ...

Nyugodjék békében!

Jól tudom, ez a téma nem király, de ezzel nincs egyedül ezen a blogon. Az elmúlás jelenlegi életünk természetes velejárója, egyelőre. Az örök élet elixírje még ugyan várat magára, de már vannak a piacon olyan termékek, melyek hosszú és egészséges létet ígérnek, aranyáron. Most mégis inkább az élet kimúlásáról és az azt követő eseményekről ejtenék pár szót. Nameg arról ahogy ahhoz mifelénk hozzáállnak az emberek. Még mielőtt folytatnám, úgy tisztességes, ha elmondom: Én személy szerint félek a haláltól, de csak és kizárólag azért, mert szeretem ezt az életemet. Az energia viszont nem vész el, csak átalakul – ebből fakadóan a vég valaminek a kezdete. Ez ad erőt ahhoz, hogy együtt tudjak élni azzal hogy az elkerülhetetlen egyre közelebb jár. Szóval. Mifelénk ha valaki meghal, az esetek túlnyomó többségében mérhetetlen szomorúság és gyász költözik a hozzátartozók lelkébe. Érdemes viszont elgondolkodni azon, miért is sírunk egy elvesztett ember után? Ha fontos volt számunkra, akkor biztosan olyan tulajdonságokkal rendelkezett, ami miatt szerettük. Az elvesztés utáni nyomor viszont igazából saját önzőségünk felszínes megnyilvánulása. Azért bőgünk, mert nem élvezhetjük tovább ennek a valakinek a társaságát, tehát a jövőben nem számíthatunk arra az örömre, melyet ez a másik egyén biztosított számunkra. Persze, léteznek szélsőséges esetek, mikor ...

Read More »

Cirkuszt a népnek!

Amerikában közeledik a (jobb esetben) négy évente rendezendő elnökválasztási őrület, ennek felfuttatásaképp meg is történt az első nyilvános vita a két jelölt között. Őszintén, nem néztem végig, de azért belenyálaztam, nameg olvastam is róla pár cikket. Akit egy kicsit is érdekel a téma, esetleg megnézett már pár elnökválasztásos filmet, sorozatot, vagy éppen az egyik tudományos csatornán botlott bele egy ilyen ismeretterjesztő filmbe, annak lehet fogalma arról, mi is húzódik meg a háttérben. Először is, a nép összedob egy óriási összeget lelke választottjának. Ez a jelölt el is költi szépen ezt a több millió dollárt önreklámozásra. Annyi lóvét öl bele a százalékok feltornázásába, mely elég lenne egy Komárom szintű város komplett restaurálására. Az aspiránsok túráznak, fellépnek, mint egy rockszár és tömegeket őrjítenek. Mint minden híres előadónak, így az elnökjelöltnek is van egy menedzsere, csak őt éppen kampányfőnöknek hívják. Ez a csávó nem csak a saját, de még a harmadunokatesók lelkét is eladná az ördögnek, csak hogy főnökét sikerre vigye. Mielőtt a góré kiáll a nép elé, majdhogynem egyetemet végez kommunikációból, pszichológiából és minden olyan hasznos dologból, amivel akár plusz egy embert meg tud győzni arról, hogy az rá szavazzon. Minden előre be van programozva, tervezve, még az is, hogy mikor tegye ...

Read More »

A kerítésszaggató hatásai

Tíz éve nem fogtam a kezembe Új Szót, egyszerűen azért, mert kizárólag online médiát olvasok. Most viszont vettem egyet, mert egy kis cikk erejéig szerepeltem, és kíváncsi voltam, hogy hozták le azt amit a telefonba diktáltam. Sajnos mindjárt a főoldalon levő fénykép meg is borzolta az idegeimet. Azt látom hogy Orbán és Fico a legnagyobb barátságban és egyetértésben szeszelnek a világ szeme előtt. Sőt! Olyannyira kemény volt az a magyar párlat, hogy Viktorunk verbálisan el is kényeztette a szlovák kormányfő hátsó fertáját. Döbbenet! Hát mi van itt, kérem szépen? Teljesen a feje tetejére állt már itt minden? Együtt pálinkázunk mosolyogva azzal az emberrel, aki kiveti az állam kötelékéből azt, aki felvesz egy másik állampolgárságot? Azzal az emberrel, aki nem engedi át a szomszég ország elnökét??? Aki szerint egy magyar lány önmagát verte széjjel? Aki Orbán fikázásával kampányolt? A magyar miniszterelnök az egekbe magasztalta szlovák kollégáját. Valószínűleg nem eredeti volt az a pálesz, hanem inkább friss cseh metilalkoholos import. Szomorúság 🙁

Read More »

Idén ismét segít a ReBoot! és a Delta!

Akárhogyis fáj, a nyár újra itthagyott minket. Egyre sötétebb és hidegebb lesz, sokunk nagy bánatára. December végén mégis van egy rövid időszak, mely általában bearanyozza az életünket, hacsak átmenetileg is. Biztosan sokan emlékeztek arra, hogy tavaly rászoruló családok pályázhattak meg egy számítógépet, melyet a Delta hetilap megfejelt egy féléves előfizetéssel. Nos, idén a NapiGerzsonnal kiegészülve újra lehetőség nyílik erre. Az érdeklődőknek nincs más dolguk, mint tollat ragadni, és leírni személyük, ismerősük vagy éppen saját családjuk rövid történetét. Tavaly elég kevesen éltek a lehetőséggel, ezért aki vette a fáradtságot, és nem szégyenként élte meg leírni a szomorú valóságot, az meg lett ajándékozva. A beérkező történetek alapján olvasóink fogják eldönteni, kit ajándékozzunk meg, mégpedig szavazás formájában. Az érdeklődők több módon is kapcsolatba léphetnek velünk: – Postai úton a következő címre: ReBoot!, Thalyho 14, Komárno, 94501 – Személyesen is be lehet hozni az üzletünkbe, ugyancsak a fenti címen – Emailben az info@rebootkn.sk címen. A jelentkezési határidő 2012 december 1. Ezután rövid összefoglalókat rakunk ki az internetre, és a nagyközönség ez alapján szavaz majd arról, kinek jár majd a számítógép a Delta előfizetéssel együtt. Az ajándekokat december 10. és 15-e között osztjuk majd szét, melyről cikk készül a NapiGerzsonra és a Deltába is. Sok ...

Read More »

Az IMF “segít” a bajban!

Suharto 3 évtizeden át Indonézia autokrata elnöke volt. Országlása alatt Indonézia folyamatosan iparosodott, gazdasága gyors ütemben növekedett. Regnálásának a kilencvenes évek ázsiai gazdasági válsága vetett véget – 1998-ban gyakorlatilag átadta az országot az IMF-nek (a kép akkor készült). A nagy ázsiai gazdaságok annó hasonló bajokkal küszködtek, mint most a nyugatiak: Japán elveszett évtizede, a kistigrisek összeomlása, tőzsdekrach-ok, zavargások, megszorítások, stb. – a forgatókönyvek már nálunk is jól ismertek, a napi hírek mostanában szinte csak ezekkel vannak tele. Akkor mi még csak távolról szemléltük a vergődésüket, most megfordult a kocka, és mi szívunk. Ja, és kopog itt is az ájemef ezerrel: szevasz kiscsávó, hallom szarban vagy, haddsegíccsek, van sok pézem, itt írd alá. Az alábbi kép azóta egyfajta szimbólummá vált: az egykor oly erős és rendíthetetlen katonai és politikai vezér, aki végigküzdott három évtizedet, és országlását csúcsra járatta, most meghajlik a háttérben jóllakott macskaként doromboló IMF elnök előtt (Michael Camdessus), és aláírja Indonézia kulcsainak átadását. Suharto még abban az évben lemondott, utóda pedig már úgy muzsikált, ahogyan azt az IMF csipázta. Ez a modell egyébként kicsiben is működik, úgy hívják : uzsora. Azzal a különbséggel, hogy ezek a csávók nem kispályások, és borsodi cigányok romházai, földjei helyett egész országokat íratnak a ...

Read More »