• testuelt

    Te kit képviselsz?

    A lakosok részéről gyakran hangzik el a kérdés: melyik képviselő felel egy-egy adott városrészért? Kihez lehet fordulni, egyáltalán kin és mit lehet s...

  • Untitled-13-620x330

    Sok kicsi Gerzson

    Nem viszem túlzásba a blogolást. Tisztában vagyok vele. Persze, régebben előfordult, hogy napi két cikket is kilőttem az éterbe, de akkoriban még úgy ...

  • DSC_0482

    Testületi beszámoló

    Tombol a nyár, így elég sok hiányzóval (mindössze 17-en) vágunk neki az előzetes program alapján meglehetősen hosszúnak ígérkező testületi ülésnek. Új...

  • toursim_day

    Gondolatok a komáromi turizmusról

    Úgy veszem észre, egyre divatosabb a komáromi (szlovák oldal) turizmust kritizálni, cikizni vagy éppen kinevetni. Az idegenforgalmi bizottság elnökeké...

  • Untitled-1

    Mértéktelenül kihasználják őket

    Szomorú, ugyanakkor kimondottan szórakoztató figyelni a közélet alakulását, legfőképpen a választások közeledtével. Ha olvasásról van szó, “mind...

Elnézést

Van úgy, hogy az ember pár nap távlatából már máshogy gondol bizonyos dolgokat. Jó tudni, hogy én is erről a világról származom, mert pár autópályás bajbakerülős élménybeszámoló után úgy érzem hogy elnézést kell kérnem az olvasóimtól, és természetesen a szenvedő alanyoktól is. Hibát követtem el, amikor hirtelen felindulásból még egyet belerúgtam azokba az emberekbe, akiknek amúgyis elég volt a bajuk. Bár azt továbbra is fenntartom, hogy körültekintőbbnek és megfontoltabbnak kellett volna lenniük, a pénteki cikkemmel nem voltam nagyon a segítségükre. Újfent be kellett látnom, hogy senki sem tökéletes, és biza katasztrófahelyzetben nem megoldás, ha még le is szúrom a résztvevőket. Ezért ezúton is elnézést kérek. Volt viszont ennél egy nagyobb bakim is, mégpedig az, hogy az oldalam látogatottságát nem használtam ki arra, hogy segítséget nyújtsak az embereknek. Pedig megtehettem volna. Példának okáért a közmédiák elégtelen tájékoztatását ki lehetett volna pótolni pár hasznos információval. Arról meg ugye ne is beszéljünk, hogy a helyi önkormányzat is elégtelenre viszgázott, már ami az ilyen helyzetben való cselekvést illeti. Meg kell ugyanakkor dícsérni az internetes portálok (bumm.sk, ahojkomarno.sk, sziakomarom.sk, dunataj.sk, a Deltások facebook oldala és még sokan mások is) rugalmasságát, és azt a példa nélküli megfeszített melót, melynek köszönhetően azért képben lehetett mindenki, akinek volt ...

Read More »

Katasztrófa

Esküszöm, én mindent megpróbáltam csak hogy ne legyen ebből is cikk, de annyi véleményt olvasok a neten, hogy muszáj hozzátennem a magamét. Fontosnak tartom leszögezni, hogy az alábbi sorokat nem támadásnak, és még véletlenül sem fikázásnak szánom, de néhanapján azért el kell gondolkozzunk magunkon és vállanunk kell a felelősséget a döntéseinkért. Több mint egy hete volt tudvalévő, hogy brutális időjárás közeleg. Most véletlenül pontosan jósolták meg a szakemberek, és minden a “terv” szerint haladt. Szerdán este már óvatosan figyelmeztetett mindenkit a média, hogy ha nem muszáj, senki ne üljön kocsiba. Tegnap reggel már egyenesen óva intettek mindenkit az ilyen cselekvéstől. Magyarul mindenki, aki bestartolta a verdát, azzal a tudattal tette, hogy esélyes egy kis balhé az úton. Nem tudom elképzelni, hogy a mai világban valaki ne tudta volna előre, hogy mire számíthat ilyen helyzetben. Tévé, rádió, internet és az okostelefonok hada, melyekkel most a dugóból üzengetnek a nagyvilágba – minden adva volt, hogy elkerüljék a bajt. El is gondolkodtam azon, hogy ennyi figyelmeztetés után mi venne rá, hogy kocsiba üljek. Valószínűleg csak az én, vagy a  közvetlen környezetem életveszélyes állapota. Semmi más. A kilométeres sorokban viszon el tudom képzelni, hogy milyen okkal tartózkodnak az emberek a kocsijaikban. Valószínűleg domináns a ...

Read More »

Példabeszédek

Kedves Barátaim! Csak hogy ne mindig a kritikáé legyen a főszerep ezen az oldalon, úgy döntöttem hogy időnként beiktatok pár történetet, melyekből példákat lehet meríteni.Lehet hogy tündérmesébe illő jeleneteknek tűnnek ezek, de attól még 100%-ig igazak. A mai két sztori konkrétan velem történt meg pár évvel ezelőtt, és azóta is elmesélem mindenkinek, akik tudni szeretnék hogy hol is kezdődik a jó hozzáállás a mindennapokhoz, esetleg az üzleteléshez. Az első tanmese Jacksonville-ben játszódik, Floridában. Az volt, hogy beszabadultam egy helyi plázába és azonnal enni akartam egy igazi hamisítatlan amerikai hamburgert, a maga 2 centi vastag húsával, melyet a szemem láttára grilleznek. Sajnos elég későn jutottam oda és pont amikor már csak pár méter választott el kiszolgálópulttól, az ott dolgozó srác előbújt a fészkéből, és elkezdte leengedni a rácsot. Lehorgasztott fejjel és szomorkás képpel konstatáltam, hogy erről most lemaradtam. Ekkor csoda történt. Amikor már félig lent volt a zárórács, a srác rámnézett. Nagyon keserű képet vághattam, mert megsajnált és megkérdezte, hogy mit ennék. Amikor ecseteltem neki, hogy én egyenesen Szlovenszkóból jöttem a hamburgerért, újra kinyitotta a gyorsbüfét, begyújtotta a sütőt és csodák csodájára egy olyan hambit rettyintett össze nekem, melynek az ízét még most is érzem a legszebbik álmaimban. Nem fogjátok kitalálni, ...

Read More »

Olcsó húsnak bunkó a vevője!

  Az alábbi cikk egy vendégírótól származik. Lehet hogy vannak benne helyesírási hibák, de őszintén lesz*rom. A mondanivaló a lényeg, és hát az van neki bőven. Olvassátok sok szeretettel! ******* Alapjában véve egy hosszútűrő ember vagyok, bárki, aki ismer, megmondhatja, hogy nehezen hoznak ki a sodromból… viszont egy-két dologra harapok. Az egyik ilyen, az a kicsit sem prózai dolog, amit a szakirodalom úgy jegyez, hogy az „emberi butaság”. Elég erre már csak egy kis „nemtörődömséget” pakolni, tunyasággal vegyítve, s máris kész az ideális VÁSÁRLÓ, amelyik, pénzt, időt, energiát nem sajnálva élvez el az akciótól, akit akármikor megvezetnek a multik. Minél taplóbb, minél „büdös bunkóbb”, annál jobb, mert annál hülyébb, mert annál jobban át lehet dobni (mint azt a bizonyost a kerítésen) egy „ozaj lacné” szöveggel, s mert annál fogékonyabb a silánynál silányabb tápra! Mint a visító malac! A következő dolog, ami tényleg nyerítésre készteti még a döglött lovat is, amikor félreérthetetlenül hülyének akarnak nézni. Azt nem szeretem. Főleg ha az a valaki, vagy valami, belőlem (is) él… tegyük hozzá nem is rosszul! Aki nem hiszi, katt ide! Euró milliókat keresnek rajtam, és rajtad is, kedves Olvasó, és hülyének néznek Téged is velem egyetemben! Gyorsan meg is magyarázom. Biztos már mindenki ...

Read More »

Csak a zseton…

*** FRISSÍTVE *** Úgy nagyjából másfél hónap múlva újra a Komáromi Napoké lesz a főszerep az itt élő emberek mindennapjaiban. Éppen ezért pár cimborámmal (nem mondom meg kikkel, nem akarom lelőni a poént) nekiálltunk szervezkedni azügyben, hogy magánszemélyekként hozzátehessünk némi színvonalat az évről évre szegényesebb szociális helyzettel megáldott eseményhez. Abba most nem szeretnék különösen belemenni, hogy mekkora káosz van a városháza táján ezzel a történéssel kapcsolatban (is), mert felesleges lenne. Legyen annyi elég, hogy vagyunk páran akik a saját pénzünkön megváltott kultúrát dobnánk oda a lakosok elé, de a kaoitikus helyzet miatt nagyjából akkora erőfeszítést igényel a dolog, mint megtanítani egy papagájt úszni. Igaz, az sem lehetetlen. A teljes igazsághoz azért hozzátartozik, hogy találni azért segítő kezeket is, de folyamatosan árral szemben úszunk. Ma reggel például az oktatás- és művelődésügyi főosztály vezetőjénél jártunk, amolyan egyeztetésen. Még szerencse, hogy Weszelovszky Gábor ott a főnök. Talán az egyetlen ember, akivel normálisan lehet tárgyalni. Persze, az ő kezei is meg vannak kötve, de legalább végzi a dolgát becsülettel. Elmondhatom, hogy kakiból építkezik, és ténylegesen várat akar kreálni. Éppen ezért örömmel fogadja a hozzánk hasonlókat. Mármint azokat, akik valamilyen módon hozzá tudnak tenni a fesztivál programjához. A reggeli találkozón arról kezdtem el témázgatni, hogy városunkban ...

Read More »