Home » Blog » Nem szabad? De!
saerfsa

Nem szabad? De!

Ma az emberi prosztóságról fogok néhány gondolatot megosztani veletek. Tulajdonképpen napirenden találkozok ilyesmivel, néha sajnos én is ezen emberek táborát erősítem, de azért sokkal gyakoribb, amikor uralkodom magamon. Általában igyekszem betartani a szabályokat, bármekkora ellenállást is keltenek bennem, és próbálok a híres közhely szerint élni: ne tégy olyat másokkal, ami neked sem esne jól.

Ezért is akaszt ki ez a sok önjelölt “törvényen kívüli”, akik különböző okokból kifolyólag azt képzelik magukról, nekik mindent szabad, természetesen büntetlenül. Nem akarom sokáig rabolni az időtöket, ezért pusztán feltennék néhány kérdést a nagyvilág felé, hátha közösen meg fogjuk tudni azokat válaszolni.

– Ha az utakon vannak bizonyos előírások, mégis ki a rossebnek hiszik magukat egyesek, amikor száguldanak, mint az őrültek? Hogy merik mások, de még akár önmaguk életét veszélyeztetni? Honnan ez az arrogancia, és miért vannak etéren túlsúlyban a drágább autók sofőrjei? Miért hiszik azt, hogy ha több pénzük van, rájuk már nem vonatkoznak a szabályok? A rendőrök pedig velük miért nem keménykednek?

– Ha már egyszer ki van írva egy uszodában, hogy a medence területén csakis papucsban lehet közlekedni, mégis milyen jogon szaladgálnak be emberek kinti cipőkben? A téli, koszos, mocskos talpú surranóikban? És az ilyeneket miért szép szóval próbálják rábeszélni arra, hogy legyenek olyan kedvesek, és tartsák tiszteletben a többieket? Nem értem!

– Mit gondol magáról az a tahó, aki a mozgáskorlátozottaknak fenntartott helyen pihenteti a gépparipáját?

– Na és az az “egyén” mit gondol, aki a postán, vagy az orvosnál simán kielőz? Bepofátlankodik eléd, és persze szöveg is van hozzá, hogy őőőő, aszongya, siet, meg hogy őőőő pár másodperc, és végez, és satöbbi.

– Ha egyszer nem szabad rálépni a fűre, miért mennek rá mégis?

– Miért megyünk át a piroson, és miért nem állunk meg a STOP táblánál?

– Miért kóstolgatjuk a szőlőt és a kimért pisztáciát az üzletben?

– Mi a büdös francot képzel magáról az az ember, aki képes simán más ajtaja, kapuja elé beparkolni?

– S ha már parkolás, egyesek miért parkolnak úgy, mint az ősemberek? (most nem arra gondoltam, hogy nincs elég hely, és valahova le kell tenni a verdát, hanem arra, amikor két helyet egy mamlasz foglal el)

A sor hosszú, holnapig lehetne erről beszélni, de a lényeg: ott, ahol az emberek jobban megbecsülik egymást, és őszintén odafigyelnek a másikra, sokkal magasabb színvonalú az élet is. Ott pedig, ahol neandervölgyi ösztönlények próbálnak kitűnni ostoba arroganciájukkal, a többiek pedig csak sóhajtoznak rajta… Nos, ott marad a morgás, és a keserű szájíz.