Home » Blog » Mértéktelenül kihasználják őket
Untitled-1

Mértéktelenül kihasználják őket

Szomorú, ugyanakkor kimondottan szórakoztató figyelni a közélet alakulását, legfőképpen a választások közeledtével. Ha olvasásról van szó, “mindenevőnek” számítok, csupán a gátlástalanul elfajzott “irományokat” és azok szerzőit kerülöm el messziről, hiszen ők az egész politikai körforgás legelvetemültebb szereplői, figyelmet pedig részemről nem érdemelnek. Más kérdés, hogy sajnos az ő “munkájuk” iránt is akad bőven érdeklődő, de most nem róluk szólnék.

Sokkal jobban izgat az a jelenség, mely bizony megérne egy komplett pszichiátriai analízist: a hatalom szeretete, imádata. Ha csak pár percig is megfelelő koncentráltsággal követjük a politikusok és azok hosszú pórázra engedett jószágaik nyilatkozatait, tetteit, gyorsan rájöhetünk, hogy különösen nagy többségük egyetlen lételeme és célja a hatalom megszerzése, vagy megtartása, annak gyakorlása, a fő mozgatórugó pedig a saját egójuk. Ami még rosszabb, hogy egyre gyakrabban habzó szájú csaholó kutyaként másznak bele az az emberek életébe, durvább és aggasztóbb jelszavakat puffogtava, fenyegetőzve, a szívekben félelmet keltve, ezért konstatálhatjuk, hogy sokkal inkább érdek érzelem ez, mintsem értelem.

Ebben a “szakmában” ez még ugye nem számít főbenjáró bűnnek, az viszont már igen, ha a célokért száguldva nem állnak meg a képzeletbeli nagy piros stop táblánál, manapság pedig ez elég gyakran előfordul. Ha csak a szlovákiai és a magyarországi viszonyokat helyezem górcső alá, az első, ami kirívóan szemet szúr, a politikai kultúra igénytelensége, alpárisága, ami ráadásul a polgárok körébe is begyűrűzik. Így történhet meg, hogy a közeg csúcsszereplőivel karöltve az istenadta nép arra fogékony része is olcsó és agresszív kommunikációval operálva, ostobának, vaknak vagy esetleg aljasnak, netán birkának titulálva gyepálja egymást, miközben fel sem fogja, mennyire távol van attól a bizonyos tábortűztől, és hogy tulajdonképpen jómaga is valamiféle nyáj tagja, melyet az újkori pásztorok és azok komondorjai irányítanak.

Vagyis, hogy mértéktelenül kihasználják őket.

Meglátásom szerint a politikusok zömének ugyanis nem igazán számítanak, mert ha mégis, akkor nem engednék, hogy miattuk országok szakadjanak több részre, vagy éppen barátságok, családi viszonyok menjenek tönkre. Nem létezhetne rossz, vagy jó, okos, vagy buta, mindenlátó és vak választópolgár, csupán más véleménnyel bíró. Jelenleg azonban nem ez a helyzet, ezért is merek olyan kijelentést tenni, hogy az egyszerű polgárra onnan legfentről csupán eszközként, vagy esetleg kilóra megvehető és eladható alkatrészként tekintek. És miért ne tennék, ha erre a ténykedésre is akad kereslet? A társadalom egy része imádja, ha megmondják neki, mit és mikor tegyen, így nem kell olyan felesleges dolgokra időt pazarolni, mint a gondolkodás. Mondjuk tehát ki, sokszor, hátha még többen megértik: egy város, ország vezetése a társadalom tükre. Ha az aktívabbak a sunyi, arrogáns, tolvaj, és gyakran szélsőséges elemekre, egyszerűen emészthető mozgalmista jelszavakkal operáló politikusokra vevőek, velük tudnak azonosulni, akkor ők mondják majd meg a frankót.

Hát, ilyen egyszerű ez. A demokrácia így működik. Ennél jobbat pedig még nem találtak ki. A választani hajlandók többsége dönt, nem a fotelban elégedetlenkedőké. Jelenleg azonban még elég széles palettáról mazsolázhatunk, remélhetőleg ez sokáig így is marad. Annak viszont nagyon örülnék, ha az emberek képesek lennének különbséget tenni a ténylegesen dolgozni akarók és a hatalomhoz ragaszkodó karrieristák közt, mert hiába nagy a választék, ha végül a megvezetők és a megvezethetők viszik el a pálmát.