Home » Blog » Kevesebb autót Komáromba!
Untitled-1

Kevesebb autót Komáromba!

Szögezzük le mindjárt az elején: azt szeretném, ha sokkal, de sokkal kevesebb autó lenne gyönyörű városunkban. Azt is szeretném, ha azt a sokkal, de sokkal kevesebb autót sokkal, de sokkal kevesebbszer használnánk. Úgy gondolom ugyanis, hogy az egyre inkább tarthatatlan helyzetre nem az a megoldás, ha még több parkolót, utat építünk, hanem az, hogy többett gyalogolunk, bringázunk, vagy éppen használjuk a tömegközlekedést.


Miért is csaptam bele rögtön az elején a lecsóba? Nos, azért, mert bár egyesek máshogy gondolják, igenis figyelem a körülöttem zajló eseményeket, hallgatom és olvasom az emberek véleményét és úgy gondolom, sokan rossz úton járnak, hibásan mérik fel az aktuális helyzetet. Természetesen tisztában vagyok azzal is, hogy rohanó világban élünk, ezt fékezni vagy megváltoztatni pedig szinte lehetetlen, de szerencsére csak szinte, és nem teljesen.

Mielőtt azok a komáromi polgárok, akik elolvassák ezt a cikkemet, elkezdenék megemelni a pulzusukat azt kérdezgetve, mit akar és miért okoskodik itt megint ez a képviselőcske, elmondanám, hogy nincs más célom, mint a közös gondolkodás. Erőszakkal ugyanis nem lehet markáns változásokat elérni, legalábbis hosszú távon semmiképp, én pedig abban szeretnék segítséget nyújtani, hogy az erre kapható, vagy erre képes emberek önmaguk találják meg a helyes utat.

S mi lehet a helyes út? Szentül meg vagyok győződve arról, hogy nem az, amin az emberiség jelenleg jár. Ez pedig már Komáromban is észrevehető, hiszen gyakran a füvön, esetleg a sárban dagonyázva parkolunk, egyre több a forgalmi dugó, nem mellesleg pedig a szemét is egyre inkább ellep minket. Történik mindez úgy, hogy vélemyénem szerint egy kis tervezéssel, ésszerűsítéssel, a hatékonyság növelésével és nem utolsó sorban a – szerintem – eltúlzott kényelmünkből való engedéssel el tudjuk érni, hogy az unokáink, és az ő unokáik is élvezni tudják az életet ezen a varázslatos bolygón. Amit éppen tönkre készülünk tenni.

Elmondanám a saját tapasztalataimat, rögtön kezdeném a mozgással. Nem csinálok semmi különöset, csupán hetente eljárok focizni, futni, olykor bringázni. Kezdetben nem igazán élveztem a dolgot, mostanra viszont már eljutottam oda, hogy az életem része lett, és hiányzik, ha éppen kimarad egy-egy alkalom. Ami viszont még ennél is fontosabb, hogy ennek is köszönhetően egyre gyakrabban hagyom otthon az autót, és inkább a gyaloglást választom. Mindezt úgy, hogy – elhihetitek – van mit csinálnom, bőven. Fogalmazhatnék úgy is, hogy elég gyakran sietek valahova. A belvárosban azonban mindenhova el lehet jutni 10-15 perc alatt két lábon is, de már kipróbáltam a hosszabb távokat, és bebizonyosodott, amit már régóta sejtettem: 30 perc alatt a városban minden jármű igénybevétele nélkül eljuthatsz bárhova. Igaz, hamarabb kell indulni, kevesebbet hentereghetsz a kanapén, vagy a kényelmes fotelban, de őszintén mondom, megéri, hiszen javul az erőnlét, a kilók szépen lepattognak rólad, közben pedig óvod a környezeted is.

Természetesen vannak olyan helyzetek, amikor egyszerűen muszáj kocsival menned, de meggyőződésem, hogy a jelenleg az utakon kószáló polgártársaim jelentős része pusztán kényelmi okokból választja ezt a fajta közlekedési módszert. És igazából ez az, ami problémát okoz, hiszen ebből fakad, hogy sok autónak eleve nem kellene az utakon lennie, vagy éppen a parkolókban sem. Ergo feleslegesek lennének, amennyiben a gazdák hosszú távon gondolkodnának, és nem csak a saját igényeiket elégítenék ki. A kedvencem az az embertípus, aki mindenhova autóval jár, majd másfél órát konditermezik jópénzért ahelyett, hogy a mindennapos életébe beiktatná a természetes mozgást.

Nem folytatom tovább, mert sajnos sokan még ennyit sem hajlandóak elolvasni. Inkább leírom még egyszer: sokkal kevesebb autót, sokkal több bokrot, fát, füves részt szeretnék látni Komáromban. És ez lehetséges, bizony! Ugyanakkor nem elég, hogy én akarjam. Ezt a többieknek is akarniuk kell. Ha viszont ebben a fene “rossz” világban, amikor szinte már mindenkire jut egy-egy autó, úgy dönt a nép többsége, hogy szarik bele, mit hoz a jövő, csak legyen hol parkolni, ám legyen. Változtassuk a zöldet betonná, fizessük, pöfögjük ki, majd szívjuk be jó mélyen a mérges gázokat, kapjunk szívinfarktust az autóinkban a bedugult forgalom, vagy a parkolóhelyek hiánya miatt bazmegolva, hiszen ennyit a kényelem megér. Mert mindent meg lehet magyarázni. Még azt is, hogy gyalog eljutni valahova pontosan annyi, vagy éppen kevesebb időt emészt fel, mint ha kocsival mennénk.

Nemde?