Home » Blog » Ezért vagy elhízva?
Fat-Guy-3-1024x567

Ezért vagy elhízva?

A paraméter egyik cikke szerint aggasztóan sok a túlsúlyosak száma, a Szlovákiában élő felnőttek 60 százaléka küzd ilyen problémákkal. Az olvasók reakciói alapján viszont úgy látom, a témával megéri pár percet foglalkozni, hiszen nagyon úgy tűnik, hogy a fejekben etéren is zűrzavar van.

Előre is leszögezem: nem vagyok életmód vagy étkezési tanácsadó, sem fitneszguru, szóval a továbbiakban a saját tapasztalataimon nyugvó magánvéleményemet olvashatjátok. Körülbelül 20 éves korom óta vannak kisebb-nagyobb gondjaim nekem is, a felpattanó kilókkal pedig azóta is küzdök.

Bárki bármit mond, a dolgok általában a fejünkben dőlnek el. Ez így van még akkor is, ha természetes emberi reakcióként minden szalmaszálba kapaszkodva magyarázzuk a bizonyítványunk. Csakhogy a matek az egy makacs tudomány, és én azt mondom, hogy az ember az esetek túlnyomó többségében akkor hízik, ha többet zabál, mint amennyire szüksége van, vagy mint amennyit felhasznál.

Így van ez majdnem mindennel. Ha például több pénzt keresel, mint amennyit elköltesz, akkor biztosan megtakarításod is van. A test esetében pedig a megtakarítást a zsíros szövetek jelentik. Ha viszont kevesebbet eszel, mint amennyire szükséged van, akkor szinte biztosan fogyni fogsz. S hogy miért? Nos, azért, mert attól még, hogy csökken a bevitel, az energiára ugyanúgy szükség van. Ezt pedig a szervezet a “megtakarításaiból” teremti elő. Ilyenkor kezdünk fogyni. S lehet, hogy a szakemberek még egy rakás más apró körülményt is hozzáraknának, a lényeg nagyvonalakban ez.

Terelhetjük a témát afelé is, hogy a szegényebb rétegnek csak az olcsó szemétre futja, de az olcsó szemétből is lehet kevesebbet enni, mellesleg a kevésbé drága élelmiszerek közt is megtalálható, ami segítheti a fogyókúrát. Arról nem beszélve, hogy a leszakadó rétegeknek is lehetőségük van sétálni, futni, a friss levegőn tartózkodni. Ők is bátran kimozdulhatnak otthonról ahelyett, hogy a kereskedelmi adókon nézik, hogyan fogyókúrázik valaki más?

Van egy barátom, akivel meglehetősen sokat filozofálok, hiszen máshogy tekint az életre, mint én, ez pedig számomra érdekes, és főleg hasznos is tud lenni. Rengeteg fura gondolata akad, de én nem nézem le őt ezért, nem is ítélem el, sőt, minden egyes kimondott szót megpróbálok a magam javára fordítani. Nála is felvetettem tehát a fenti témát, mire ő egy izgalmas eszmefuttatásba kezdett, melynek lényege, hogy a teltségérzet egyik legkönnyebb elérési módja a zabálás.

Vagyis, a zabálók többsége azért tolja magába a falatokat, mert talán ez az egyetlen dolog, ami instant örömöt okoz számukra. Nevezhetjük akár pótcselekvésnek, ha úgy jobban tetszik. Mára meggyőződtem arról is, hogy az emberek jelentős része mindenben inkább a könnyebbik utat választja, és akár még az azzal járó komplikációkat is elviseli. Itt fontos megjegyeznem azt is, hogy a gurmánok kivételt képeznek, hiszen ők egy külön életformát képviselnek, melyet ráadásul tudatosság is övez.

Visszatérve a teltségérzetre: az ember akkor boldog, ha betelíti az életét. Valamivel. Bármivel. Mindegy, csak az üresség kerülje el messziről. Akinek nincs jobb ötlete, az a zabálásba menekül. Enni kell. Nem igaz? Hát nem? De! Ha meg már eszünk, akkor rendesen. Az sem véletlen, hogy az egyik legmenőbb és legkelendőbb élelmiszer pont az édesség, hiszen az szó szerint boldogságot (meg cukorbetegséget, szív- és érrendszeri problémákat, stb.) okoz, és ezt még tudományosan is bebizonyították. Más kérdés, hogy az eféle örömérzet rövidtávú, átmeneti, a könnyen szerzett élvezettel pedig a függőség is együtt járhat.

Tehát a legegszerűbb boldogságforrás a kaja, és szerintem ide vezethető vissza a rengeteg elhízás is. Ráadásul az extra kilókkal küzdő emberek közt (ezt még akkoris leírom, ha ízekre szedtek érte) eléggé sok a kényelmes és lusta típus. Ha pedig a kalóriák ezekkel az emberi tulajdonságokkal találkoznak, nem is lehet más a vége, mint az XXL-es trikó.

Néhány éve nagyon komolyan és elszántan harcolok a kilók ellen. Először csak megválogattam, hogy mit eszek, később mozogni is elkezdtem. Mára elmondhatom, hogy bár kilóban még mindig messze vagyok az ideálistól, de már kezdem magam jól érezni a bőrömben, és nem okoz problémát a cipőfűzőm bekötése. Simán lefutok, vagy éppen bringázok 1-2 órát, és végre megtaláltam az örömöt a sportban is. A mozgás ugyanis sokkal több élvezetet biztosít az ember számára, mint a kajálás.

Nem volt egyszerű, sőt, talán életem egyik legnehezebb kihívása elé állítottam magam, de még innen, félútról is nyugodtan kijelenthetem, hogy megérte. A sport, a mozgás ráadásul nem pénzkérdés, így még a legszegényebbek is bátran űzhetik. S végül, még egyszer: a történet leglényegesebb része a matek:

  • sok kalória, kevés mozgás = hízás
  • kevesebb kalória, több mozgás = fogyás

Kezdjétek el még ma!