Home » Blog » Egységben az erő!
2724291

Egységben az erő!

Olyan régen írtam már cikket, hogy el kellett gondolkoznom azon is, hogyan kell belépnem az adminisztrációs felületre, és tulajdonképpen mi is a jelszavam? Utoljára még január közepén szólítottam fel a jónépet, hogy idén már nagyon jó lenne, ha szavazataikkal összehoznák a Lidl által kínált játszóteret. Annak ellenére, hogy még nem tudjuk a hivatalos végeredményt, szinte biztos vagyok abban, hogy mindez össze is jött. Nem tudom ugyanis elképzelni, hogy valamikor tavasz végén, vagy nyár elején ne ünnepeljünk közösen az átadón.

Komárom népe tehát végre nagyon komolyan összefogott, sőt, a környező falvak (köszönjük!!!) is beszálltak, és még a messzi távolból is szavazott az, aki technikailag ezt meg tudta oldani. Mit mondhatnék? A több ezer főből verbuvált csapat teljesen levett a lábamról, hiszen újra felgyúlt a remény lángja. Nem csak elméletben, hanem végre a gyakorlatban is megmutatkozott, hogy megfelelő indok és szervezés mellett oda tudjuk tenni magunkat.

Szóval, még egyszer, lányok, fiúk, hölgyek, urak: EZ ROHADT SZÉP VOLT!!!! Büszkék lehettek magatokra.

Közben a nyakunkon egy újabb szerveződés, csak éppen teljesen más, talán komolyabb témában. Komáromban pénteken délután ötkor, a Klapka téren mutathatjuk meg újra, hogy egységesek vagyunk, és főleg sokan. Bár hallottam, vannak olyanok, akik még nem szereztek tudomást a Kuciak gyilkosságról, annak okairól, következményeiről, de azért a legtöbben tisztában vannak az utóbbi napok, hetek eseményeivel. Sokan nyilvánosan hozzá is szólnak, analizálják a kialakult állapotokat, bűnbakot keresve vagy éppen ördögöt kiáltva. Olyanok is akadnak, akik bőszen gyártják az összeesküvés-elméleteket, mások pedig tisztán látni vélik az összes apró mozaikdarabot. De ez így normális, hiszen a társadalom színes, ebből fakadóan pedig ahány ember, annyi féle vélemény tapasztalható.

Többen azt is megkérdezték tőlem, tulajdonképpen miért is kellene kimenni péntek délután ötkor a komáromi Klapka térre? Nos, én csak egy vagyok a sok közül, de a privát meglátásom az, hogy ha másért nem is, talán azért, hogy megmutassuk a mindenkori hatalomnak: itt vagyunk, figyelünk, és bizony nem nézzük jó szemmel a dolgok alakulását. Sőt, azt gondolom, már sokkal hamarabb meg kellett volna lépnünk, ugyanis hiszem, hogy ennek a hiánya is hozzájárult ahhoz, hogy egy oknyomozó újságírót és a menyasszonyát lelőhették, mint egy kutyát, vagy éppen hogy egyes politikusok szinte mindenféle korrupciós ügyet megúsztak.

Az apátia már olyan méreteket ölt, hogy mindezen nem is csodálkozom. A választásokon rekord alacsony részvételek is csak azt sugallták az ország vezetőinek, hogy már-már senki sem érdeklődik a politika iránt, úgyhogy talán szépen lassan ők is kezdték elhinni, bármit megtehetnek, miközben az emberek meg magasról tesznek rá. Itt eltűnt pár százezer, amott meg néhány millió, de a fejek hullása szinte mindig elmaradt. Ez pedig elég ok arra, hogy néhányan felbátorodjanak, és még inkább az arcunkba végezzék el a nagydolgukat.

A Facebookon és a különböző közösségi felületeken ugyan 24 órában megy az “oldogatás”, de szépen lassan mindenki rájöhetne végre, hogy az esetek többségében eredménytelenül. Amikor viszont már az utcán van a nép, hirtelen mindenki komolyabban veszi őket. Szóval, ha konkrétan nem is tudod, mi ellen, vagy mi mellett tüntess, de legbelül azt érzed, hogy Szlovákiában a dolgok nem úgy mennek, ahogy kellene, menj szépen ki a térre, és mutasd meg magad a kópé politikusoknak. Ezzel máris sokkal többet tettél, mintha 2 perc alatt az internetre okádnád az összes fájdalmad.

S hogy én miért megyek ki? Nos, úgy gondolom, ez a kormány a jelenlegi formájában nem folytathatja tovább, de fontos elmondanom, hogy közben nem igazán látom rá az alternatívát sem. Sejtem, kik azok, akiknek esélyük lenne a hatalom átvételére, és azt is látom, milyen körülmények közt, ugyanakkor nem vagyok meggyőződve arról, hogy az egy hosszú életű valami lehetne. Azt viszont kötelességemnek érzem, hogy jelezzem, akár többször is, ha kell: ez így nem mehet tovább. Ebből elég volt. Sokáig időztem az odúmban, még többet morogtam csendben, olykor pedig hangosabban, de most egymás kezét fogva oda kell csapni az asztalra. Nem fordíthatjuk el örökké az arcunkat azzal az indokkal, hogy nincs más opció. Valami mindig volt és lesz is, csak bátornak kell lenni hozzá.

Amíg még nem késő.

A pénteki komáromi tüntetés Facebook oldala.