Home » Blog » Döntöttem!
kn620

Döntöttem!

Sokáig tartott. Hónapokig őrlődtem, hiszen ha az ember belevágna egy új kalandba, akkor nem árt, ha minden egyes eshetőséget számba vesz. Az éveken át tartó kritikus cikkek írása viszont valamilyen szinten kötelez, ezért úgy határoztam, belevágok, és lehetőséget teremtek ahhoz, hogy jómagam is formálhassam városunk sorsát. Eddig ugyan az egyik önkormányzati szakbizottságban dolgoztam, de korán felismertem, hogy amíg a városvezetés és a testület ilyen, addig mindez csupán szócséplésre elegendő.

Sokat morfondíroztam, hogy bevállaljam-e, hiszen jónéhány alkalommal a saját szemem és fülem szenvedte azt, ami odabent az ülésteremben zajlott. Gyakran volt lehangoló, amit megfigyelhettem, mivel nem csupán a felkészületlenség és a pártoskodás dominált, de sok esetben a személyeskedés és a piti csaták ügyében elveszett a város és a lakos ügye. Azt láttam, hogy akik nagy tervekkel érkeztek, azokat a rutinos játékosok és a pártvezérek bedarálták. Mostanra már csak gombokat nyomkodnak, és az órájukra tekintgetve lesik, mikor mehetnek már végre haza?

Most őszintén: kell ez nekünk? Azt értem, hogy akiknek a lóvéjuk a politikából, az ottani kapcsolatokból, és a leosztott pozíciókból van, azoknak igen, hiszen ez biztosítja nekik a napi betevőt. De kell ez olyan embernek, akinek van saját szakmája, vállalkozása, ahol a teljesítmény, az elégedett ügyfél és más jól látható szempontok számítanak? Kell az egy magamfajta újdonsült családapának, hogy maratoni üléseken szájkaratézzak, aztán úgyis az lesz, amiben a szponzorok, meg a pártvezérek megegyeztek? Nos, szerintem nem.

Aztán mégis hagytam magam (a barátaim és ismerőseim által) rábeszélni, és eldöntöttem, hogy független jelöltként elindulok az önkormányzati választásokon. Nem szeretnék pártlisták mögé bújni, még ha a hőn áhított összeborulás meg is történt. Nem vagyok lusta összegyűjteni 400 aláírást, mert már ez is azt jelzi, hogy a civilek képesek lehetnek arra, hogy az embereket megszólítsák. Az egyik „legkeményebb” körzetben állok rajtvonalhoz (belváros és a hetes lakótelep), mert szeretem a kihívásokat, és ha már léc, akkor ne rakjuk alacsonyra. Azt hiszem – bár új jelölt leszek – sokat tudhattok rólam, hiszen ami a szívemen, az a számon. Ekkora mennyiségű véleményt és érzést nagyon kevés jelölt árult el magáról, és én ezt nem is bánom.  A hibáimmal és a lelkesedésemmel kínálom magam, hogy ne csak a pártok virgonckodjanak, saját malmukra hajtva a vizet, hanem képviseljük végre a komáromiak érdekeit.

Miért? Nos, az ok, amiért belevágok, eléggé egyszerű. Én ebben a városban születtem, és örülnék, ha a fiam is itt élhetne. Boldog lennék, ha nem kéne a világ végére mennie, hogy munkát találjon, ha nem kátyúkon zötykölődne, vagy éppen ha nem érne a tökéig a gaz. Csillogna a szemem, ha egy olyan városban élhetne, ahová büszkén hívhatná el barátait, ahol a mocsár helyett mindig érezhető valami fejlődés. Ahol a helyi vállalkozó otthon érezné magát, és akire büszkék lennénk, mert munkát ad. Ahol az iskolák úgy néznének ki, mint ahogy az a magas oktatási színvonaluk megkívánná. Ahol a városban tíz év alatt nem tűnne el a lakosság 10 százaléka, hanem egyenesen ide költöznének az emberek. Ahol vasárnap délelőtt ki lehet menni egyet korzózni a belvárosba, és nem az üres kirakatok bámulnak ránk. Nem akarok én toronyórát lánccal, csak egy élhető, vidám várost, mert itt nőttem fel, és én nem akarok innen elmenni sehová.

A csodavárásra sem okunk, sem időnk nincsen. Ha bárki bekerül a testületbe, nagyon fel kell kötnie a gatyáját. Az elmúlt két évtized elszalasztott lehetőségei, a leélt városi kassza, a személyi összefonódások, a ki nem használt pályázatok kátyújából nem lesz könnyű kilépni. Ugyanakkor ha hátradőlünk és legyintünk, mitől változtna meg mindez? Ha mi hagyjuk, hogy a már rengeteszer reciklált poros pártemberek osszák nekünk a lapot, akkor hogyan is tudnánk ebből az átkozott helyzetből kikecmeregni?

Kedves ismerőseim! Megpróbálom! Az lehet, hogz közhelyesen hangzik, de aki meg sem kísérli, hogy más legyen a leányzó fekvése, az hiába csapkodja a sapkáját. Lesznek, akik azt mondják, hogy csak ezért blogoltam eddig is, hogy én oda bekerüljek. Akik ismernek, azok tudják, hogy nem így van. Aki meg ezt akarja belelátni, annak nem akarom magyarázni a bizonyítványom. Nem ingem, nem veszem magamra.

Mindenkit, aki érez magában tettrekészséget és kitartást, arra bíztatok, hogy próbálja meg. Azt nagyjából már látjuk, hogy a pártok mit tesznek le az asztalra, ennek ellenére ugyanazok a nevek sok cikluson keresztül mégsem változnak. A pártokra ettől függetlenül szükség van, de legalább ennyire fontos egy egészséges ellenpólus, ami nem őket, hanem Komáromot szeretné építeni.

Mivel civilként nem pártlogók mögé bújok, hanem összegyűjtök minimum 400 aláírást, ezért mindenkit szívesen látok, aki meglökne egy szignóval. Bármelyik komáromi lakos megteheti ezt, ezzel semmire nem kötelezi magát, csupán segít odaállni a rajtvonalhoz. Nekem nem lesz olyan kampánybüdzsém sem, mint a pártoknak, amik állami támogatásból osztják majd a logós tollakat. Én megpróbálok csupán a szavakon keresztül támogatókat találni.

Aztán ha véletlenül összejön, és lehetőséget kapok, nos, a neheze csak akkor kezdődik. Tervem roppant egyszerű: Nem kínálok mást, csupán azt, amit eddig is tettem. Harcolni szeretnék egy élhetőbb Komáromért.

(A Reboot! számítógépes szervizben, a singellői HomE Clubban, és a komáromi FOREX telefonos boltokban holnaptól elérhető lesz a petíciós ívem. Ezek a helyek még bővülhetnek. Mindenki, aki támogatna, és arra jár, kérem írja alá. Név, születési dátum, cím, és aláírás szükségeltetik. Aki esetleg segítene nekem az aláírások gyűjtésében, az keressen meg. Köszi!)

Minden támogatói aláírást előre is köszönök. Hajrá!