Home » Blog » Bevándorló takarodj!
Untitled-1

Bevándorló takarodj!

Tegyük fel, hogy valahova Afrikába születtél, a legnagyobb pöcegödörbe. Szépen lassan felnősz, figyeled a társaid, akik alkalmazkodtak egy bizonyos életvitelhez, de te legbelül úgy érzed, többre vagy érdemes, és csak akkor tudod kamatoztatni akaratod, ha elindulsz egy jobb világ felé. Aztán odaérsz. Tennél, dolgoznál keményen, új életet kezdenél, de falakba ütközöl. Hogy miért? Mert pár társad nem tudott viselkedni, és miattuk elítélnek téged is.

Fekete a bőrszíned? Ez már alapból nagy mínusz a mi tájainkon. Érdekes, már csak azért is, mert engem konkrétan fekete bőrszínű ember még nem bántott. Mégis sokan őket utálják, meg azokat a barnabőrűeket, akik közül néhány idióta szögesbombával a mellkasán szaladgál. Persze, rühellni mindig van kit. Tartani mindig van kitől. Olvasom néhány honfitársam megnyilvánulását az interneten, mindig elgondolkodom azon, hogy a magyarokkal szemben elkövetett (az esetek többségében valós) sérelmek miatt képesek napokig, hetekig vitatkozni, kifejezni a nemtetszést, és ez így rendben is van. Sőt, az igazságért mindig harcolni kell, ebben is egyetértek. De nem csak mi élünk ezen a bolygón, és ezt gyakran elfeledjük.

Amikor feltesszük a kérdést, miért is maradunk egyedül a harcunkban, meg kéne nézni azt is, vajon mi segítünk másoknak? Vagy, jobbat kérdezek: segítünk magunkon? Most megint van egy jó téma, amin lehet rugózni. A menekültáradat. A bevándorlók. Hogy ők jönnek, felemésztenek mindent, elveszik tőlünk a tulajdonunkat, és kiforgatnak minket az életterünkből. Az eset hasonló, mint amikor Gyurcsány riogatott a tengernyi románnal. Nos, ez lehet így is, de alakulhat máshogy is. Ezt nem tudhatjuk előre. Persze, óvatosnak kell lenni, mint mindig, de a gyűlölet, mint az már oly sokszor bebizonyosodott, semmit nem fog megoldani.

Személy szerint én sem örülök annak, hogy Európát elárasztják a menekültek. Nekem sem tetszik, de most ezt a helyzetet kell kezelni. Azt is értem, hogy az emberek többsége már halálosan félti azt a keveset is, ami megmaradt nekik. Merthogy, ugye, mifelénk sem fenékig tejföl az élet. És azt is bevallom, jelenleg fogalmam sincs, hogyan lehetne oldani a helyzetet. Amit viszont biztosan tudok, az az, hogy a gyűlölet, a szélsőséges nacionalizmus, az agresszió semmire sem megoldás. A történelemben ez még soha, sehol nem vezetett sehova.

Hallani olyan véleményekről is, melyek szerint a bevándorlók elveszik a kenyerünket. Merthogy, ők bagóért elvállalnak mindenféle munkát, ezzel kiszorítva a helybélieket a munkapiacról. Most viszont felteszem a kérdést: valóban az afrikai ember a hibás ezért, vagy esetleg a profitját maximalizálni kívánó, semmi mással nem törődő vállalkozó? Merthogy, hahó, első sorban a cégtulajdonosok teremtik meg a helyzetet. Én azért egy kicsit haragudnék rájuk is. Csakis ők azok, akiknek a pénz számít, és Komáromban is akad jópár, akinek még menekült sem kell ahhoz, hogy pofátlan fizetésekért alkalmazzon embereket.

A helyzet nagyon összetett, és valóban sok veszélyt hordoz magában. Én sem értek egyet azzal, hogy “egyesek szerint minden bevándorló menekült, és kutya kötelességünk napi ellátásban részesítenünk őket cserébe a semmiért”. Illetve, esetleg pár napig, de hónapokig biztosan nem. Vagy, ha igen, akkor végezzenek ugyanúgy közmunkát, mint az itteni munkanélküliek. Minimum. Aztán olyan kérdést is kaptam, hogy képviselőként támogatnék-e egy menekülttábor felállítását, mondjuk Komárom mellett? Erre azt válaszoltam, hogy bár véleményem akad, de mégis meghajolnék a többség akarata előtt, így valószínűleg nem. De, ezek csak részletkérdések. A fő kérdés az, hogy miért gyűlölünk ennyire mindenkit (sokszor még önmagunkat is) ?

Mi magyarok, többségünkben (én mondjuk nem) kereszténynek valljuk magunkat , mégis mindig akad egy nép, egy csoport, egy történés, stb., amit ellenséges közeggé tudunk kikiáltani. Négerek, buzik, zsidók, kínaiak, cigányok, szocik, libsik és sorolhatnám. Szinte mindig megvan a hibás, és mi magunk szinte sosem vagyunk ezek közt. Pedig, ők is Isten bárányai. Vagy nem? A bibliában számtalanszor le van írva, hogy segítsünk az elesetteken, felebarátainkon, nameg ott a klasszikus kő-kenyér eset. Mindig elgondolkodom azon, milyen keresztény az, aki a Bibliát szelektív módon, a saját tetszése szerint értelmezi, és teszi magáévá? Ami szupcsi, az alapból jöhet. Ami meg nem igazán fényes, az meg mindig meg-, vagy át van magyarázva.

Talán ideje lenne megismerni, felismerni önmagunkat. Ez lenne a legfontosabb. Talán, akkor, könnyebben oldódnának a problémás szituációk is.

(Ha kérhetek ilyet, próbáljunk meg indulatoktól mentesen beszélgetni a dologról, hiszen a célom a párbeszéd, és nem az egymásra mutogatás, hőbörgés kiprovokálása. Vélemények érdekelnek. Cikkemet a jószándék vezérelte, a gyűlölködő hozzászólásoknak nincs itt helye.)