Home » Blog » A város gyönyörű, de nem hozzáértők irányítják!
Untitled-1

A város gyönyörű, de nem hozzáértők irányítják!

A komáromiakat tegnap egy kérdéssel szólítottam meg, hiszen érdekelt, mi az, amit a városu(n)kban igazán szeretnek? Jött is néhány használható válasz, de azért az alapjában véve pozitív kicsengésű tematikára (természetesen) a kritikusan szarkasztikus vélemények is megérkeztek. Én pedig pont erre számítottam.

Általánosságban a természeti adottságokkal, a minket körülölelő vízzel és a gazdag történelemmel kacérkodunk, de egyes vélemények szerint egy komárominak amúgyis kötelessége szeretni a városát. Egyetértek, egyúttal reménykedem, hogy a kritikus tömeg is így érez. Elhangzott ugyanis egy olyan válasz, mely szerint Komárom város gyönyörű, de nem hozzáértők irányítják. Ez pedig a tisztelt hozzászóló szerint gond. Szerintem is. Most már csak egy kérdésem maradt.

A nem hozzáértők hogy kerültek oda? És miért vannak még mindig ott?

Anélkül, hogy bárkit is megsértenék, elgondolkodnék ezeken a kérdéseken. Talán a vér szerinti öröklődésnek köszönhető, hogy néhányan 20-25 éve a képviselőknek fenntartott székeket koptatják? Nem. Talán diktatorikus rendszerben élünk, ahol a pozsonyi nagyfőnök megmondja, kik hova ülnek? Nos, ugyan Robert Fico sok mindent megengedhet magának, de nem ő az, aki (városunk esetében) a 25 képviselőt és a polgármestert megválasztja.

Nem? Hát akkor kik azok?

Biztosan rájöttetek. Minden egyes szavazati joggal rendelkező (komáromi) polgár előtt ott a lehetőség, hogy négyévente az urnákhoz járuljon, és véleményt nyilvánítson. Nem utolsó sorban helyi szinten a saját és a leszármazottai jövőjéért is ekkor teheti (politikailag) a legtöbbet.

Ehhez képest a büdös nagy helyzet az, hogy a legutóbbi helyhatósági választásokon csupán a lakosok harmada élt a jogával. S bár nincs hivatalos adatom, megkockáztatom: a szavazók közül sokan voltak, akik hallomás, puszta szimpátia, vagy esetleg egy ismerősen csengő név alapján, vagy éppen személyes bosszúból (nem)karikáztak. Még többen lehettek azok, akik hajlamosak csont nélkül elhinni mindent, amivel szembesülnek, és anélkül hoznak döntést, hogy meggyőződnének a szavak igazságtartalmáról. 

A végeredmény pedig kiváló tükröt tartott elénk.

Bizony, kedves polgártársaim. Gyakran előfordul, hogy felületesek, lusták, nemtörődömök vagytok, és másokra hagyatkoztok, másokra támaszkodtok. Akinek nem az inge, ne vegye magára! Akire viszont passzol a méret, az gyorsan öltse fel, ahogy azt én is megtettem. Nem lehet ugyanis felelős döntést hozni, amíg tisztán nem látunk. Komáromban pedig nagyon sokan látnak homályosan, vagy éppen semennyire sem.

Rajongunk a pletykákért, s ha azok nem elég zamatosak, a negyedik szájnál már biztosan azok lesznek.

Ugyanakkor a cáfolatra, az esetleges igazságra már nem fáj a fogunk. Mind közül a legrosszabb az, aki az összes információ tudójaként, önmagába habarodva képzeleg, miközben másokat vezet meg. Akármennyire is fáj, ez a helyzet.

Ha ugyanis nem így lenne, akkor az elmúlt időszak képviselőinek java része már nem ronthatná a testületi üléseken a levegőt . Akárhogy is töröm a fejem, nem találom a választ arra, miként kaphattak többen is még mindig ezer, vagy éppen több karikát? Mivel érdemelték ki? Mit tettek ezért? Egyáltalán hogy lehet az, hogy ezen emberek vegzálása kimerül pár kellemetlen csipkelődésben, poénban, miközben az újakra meg az összes mocsok rászabadul? Ki érti ezt?

A lóláb egyébként már akkor kilóg, amikor az emberek elmondják, hogy nem akarnak orvosokat, iskolaigazgatókat, vagy éppen betelepülteket a testületben látni, aztán mégis beszavazzák őket. Nem a társaim sértegetése a cél, hiszen pl. Vetter Jánost és Horváth Attilát is remek képviselőnek tartom, csupán egy valós példán keresztül szerettem volna a helyzetet bemutatni. Nálam egyébként sem ezen múlik. Sokkal inkább az asztalon található dolgok mennyisége és minősége a döntő, a választópolgároknál pedig ez kellene legyen a kiindulópont. A minimum.

Hogy pontosan tudják, kire szavaznak. 

Persze, az sem lenne probléma, hogy ha a meglehetősen hiányolt, ún. ütőképes emberek a lehető legnagyobb számban próbálnának szerencsét. Ha lenne kiből választani. Ha a képviselőknek és a polgármestereknek készülő egyének 80 százalékától nem kapná el a népet a röhögőgörcs, a sírhatnék, vagy éppen a hányinger. Az is nagyon jó lenne, ha a lakosok nem vennék el a fiatalok kedvét a jövő formálásától. Mert ők azok, akik szavazni, meg tenni sem akarnak. Mert hánynak ettől az egésztől. Mert a szüleik nem informálódnak, csak panaszkodnak, miközben rácsodálkoznak, hogy a “nem hozzáértő” ugyanúgy dilettáns maradt.

Azt mondják, az éremnek két oldala van. Jó lenne, ha olykor elgondolkodnánk ezen is. Persze meg is lehet helyette sértődni, vagy akár el lehet engem küldeni a búsba, de azzal biztosan nem változik majd semmi, így nem lesz jelentősége.

Pedig én igazi változást szeretnék. Remélem, Ti is.

(Inkább leírom még egyszer: akinek NEM az inge, NE vegye magára!)