Home » Blog » A gútai lakat és a szélsőségek esete
22491670_10214235902029866_1923292325207078048_n

A gútai lakat és a szélsőségek esete

Az van, hogy Forgács Attila (gútai képviselő, a helyi televízió igazgatója) tett valami olyat, ami az emberek körében nagy vitát váltott ki. S hogy mit takart a cselekedete? Egy lakatot. A városi művelődési központ ajtaján. Na és persze egy láncot is, mert anélkül a lakat mit sem ér.

Na de miért is vetemedett Attila erre a tettre? Talán azért, mert van lelkiismerete, mellé pedig csatlakozik némi kurázsi is. Mert miután a testületi ülésen hiába fejtette ki, hogy a szélsőséges politikai elemeknek semmi keresnivalójuk a helyi kultúra házában, egyszerűen engedett a szívének, majd Samu Pistával az oldalán megtette azt, amit a csendes (és ezért egyben bűnös) többség is megtett volna.

Mindez persze jelképes volt, hiszen a jelenlegi jogrendszer még a szélsőségesekre is gondol. Ezért történhet meg az, hogy a más nemzeteket alacsonyabb rendűnek tituláló, a történelemből már jól ismert ótvar populista lőzungokat puffogtató brigád minden városban előadhatja gondolatait, melyek paradox módon azt sejtetik, hogy ha majd ők jutnak hatalomra, akkor más már nem teheti meg ugyanezt. Igazi skizofrén helyzet, amikor egy olyan rendszert ócsárolnak és változtatnának meg, mely megengedi, hogy például kritizálják. Azonban úgy tűnik, még ennek az enyhébb verzióját, az átkost is gyorsan elfelejtettük, s vele együtt azt is, hogy aki az akkori rezsimet szidta, könnyen egy kisteherautóban találta magát, melyben “elmagyarázták”, mit szabad és mit nem. És ez még a jobbik eset volt.

De miért is tör előre újból a szélsőség, ráadásul Európa szerte? Nos, egyrészt a már korábban említett csendes többség passzivitása, másrészt pedig az utolsó évtizedek (hibás) politizálása is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az emberek egy része (Szlovákiában például minden tizedik választó) újfent egy jó beszélőkével megáldott kis bajszos emberben látja a megoldást saját szomorú sorsára. A polgárok pedig úgy tűnik, nem képesek tanulni a történelemből. Vagy nem figyeltek eléggé. Vagy nem is érdekli őket.

Forgács Attilát viszont igen, tehát odament, felrakta a lakatot, ezzel pedig példát mutatott. Mert ugyan vitatni a tettét (még) lehet, de ő legalább ki mert állni az elvei mellett. Nem a Facebookon nyomta az ipart, nem ott sajnálkozott a jelenlegi trendek fölött, hanem felemelte a hátsóját és tett valamit. Valamit, amivel azért hála az égnek többen értettek egyet, mint amennyien nem. Attila előhúzta az odúkból azokat is, akik csendben csavargatják a fejüket, és akik sokszor tétlenül nézik, ahogy a számukra nem tetsző dolgok csak úgy megtörténnek.

Mert Attila (gondolom) tudja azt is, hogy vétkesek közt cinkos, aki néma.